"Charlie" 2004.09-től

"Az autót 1986 végén gyártották, és 1987 elején helyezték forgalomba. Magyarországra a 90-es évek közepén hozták be, és val'szeg 99-ben összetörhették, mivel kasznit cseréltek alatta. Így most 2.0 Ghia kasztniban egy Cologne motor feszít sportkipufogóval. Az autót sajna "műértő" kezekrakták össze, így kénytelen leszek szétszedni, és újra jól összerakni, és számos alkatrészt kicserélni. De az alkatrész cseréket már a tuning jegyében fogom végrehajtani, így pár éven belül rá se lehet majd ismerni Charlie-ra, ill. a tuningmániámat is egy az egyben kiélhetem majd rajta. A motor (150 LE/233 Nm) már most lenyűgöző teljesítményre képes, öt emberrel csontszáraz aszfalton is képes bármeddig helyben forogni, csapatni ezzel a hátsókerekes zsivánnyal pedig sima ügy (lásd a talikon készült videókat). Szóval számomra Charlie egy igazi vérbeli feeling-car, és mind a mai napig nem bántam meg, hogy egy fiatalabb dízel Scorpio-ról áttértem egy régebbi Cologne-ra. "

2004.05.-2004.09.

"A motor 2500 ccm, 4 hengeres turbo dízel, 92 LE, 200 Nm, ami könnyedén mozgatja az autót 140-ig. Utána már ellustul, de lejtőn vagy elegendő hosszúságú egyenesben hajlandó 170-ig elvánszorogni. Városban átlagosan autózható, nem nagyon hagyják ott. A városban elsősorban a dízelek rövid váltója zavar (1-es elindulás, 2-es 40 km/h, 3-as 80 km/h a vége, 4-es leghamarabb 60-nál lehet kapcsolni). A motor amúgy elég erős, meg se kottyan neki, ha telipakolom, és beülünk 4-5-en. Az emelkedőket szintén nem nagyon veszi észre. Átlagban 10 literesen fogyasztással járok, amivel megelégszem, mivel nem vagyok túl ráérős vezető. A fogyasztás amúgy 6.7 és 12 között változik a láb nehézségétől függően. Az autót a szülőktől szereztem, ők nagyon utálták, ezért semmit nem költöttek rá. Nekem kell most mindent rendbe tenni. Hat hónapot saccoltam magamnak, mire rendbe teszem."

"Annak idején 2000 tavaszán bő fél év munkával a hátam mögött már nagyon vágytam egy autóra. Mivel a kilencvenes években faterom VW Passat-ot nyúzott, így nagyon sokat vezettem én is, ezért teljességgel
természetes volt számomra a nagyméretű autók vezetése, illetőleg ezen márka is a szívemhez nőtt. A piacon kerestem bőszen a számomra még kifizethető Golfokat, de végletekig leharcolt példányokat találtam csak .
Így megvettem egy puttonyos Golfot, amit Jetta-nak hívtak 1.3-as benzines motorral (55 LE) . Másfél év használat során jöttem rá, milyen jól is jártam, hogy a nagy változatot vettem meg, mert a kicsibe belehülyültem volna. Aztán munkahelyet és lakóhelyet váltottam 2001-ben, és mivel feljöttem Pestre, ezért el kellett adnom az autót. Ezidőtájt vették meg faterék a 2,5 TD-s Scorpiot, amin én elcsodálkoztam, miért is erre esett a választásuk. Ugyanis a család sosem volt nagy dízeles, mindig is benzines autóink voltak. A kocsiméret választás triviálisnak tűnt ismervén a család "kis" termetét . No de, ilyen fejedelmi tágas helykínálatra és kényelemre még én sem számítottam . Egész egyszerűen elképesztő volt a Scorpio mérete, nagy tömege ellenére is kényelmes kezelhetősége volt! Igaz fapados volt a TD (pl. tekerős ablak), de a korábbi fapados autóink mellett ez nem volt feltűnő. A Scorpio fapad ellenére is nagyon kényelmes volt hosszútávon, fáradtság nélkül szállt ki az ember belőle, minden csomag, ill. minden személy kényelmesen elfért benne . Szóval a TD Scorpio engem elsősorban a méretével és használhatóságával nyűgözött le. A TD motorját nemigen kedveltem, de elfogadtam. Aztán a sors úgy hozta, hogy a szülők 2004 májusában vettek egy másik autót, és nekem adták a Scorpiot . Na ekkor kezdtem el igazán foglalkozni vele, odafigyelni rá, rendberakni, utána olvasni, szervízinstrukciókat begyűjteni hozzá. Ráadásul rá is fért, mert szüleim nemigen kedvelték, amolyan szükségautónak tartották (zsír új Passat és Octavia után egy tizenéves Scorpio talán érthető is), ezért csak a szükséges minimumot kapta meg (nafta, olaj, stb.). Félve elmentem az első Scorpios találkozómra, a 2004. június végén tartott SITT 2-re, ami meglepő sikerrel zárult számomra. Találkoztam végre olyan emberekkel, akik nem a hibát keresték a Scorpioban, hanem ellenkezőleg, imádták azt . Rengeteg ötletet, motivációt kaptam tőletek, és ezekkel felvértezve elkezdtem segítségetekkel rendberakni a járgányt, ami elég tűrhetően sikerült azalatt a rövid idő (3 hónap) alatt. Aztán 2004 szeptemberében jött a hirtelen váltás, mert megmutattak (Andris és Vorf) egy olyan autót, amire 10 perc elteltével azt mondtam, hogy kell nekem . Minden tekintetben rosszabb állapotban volt az autó, mint a TD-m, viszont olyat tudott amit a TD sosem fog . Ez pediglen a 2.9i V6 12V Cologne benzines motor, ami számomra eddig nem tapasztalt dinamikát adott az autónak. Azóta is imádok beleülni, és akár csak a motorját hallgatni . Nos, ezentúl nem csak egy kényelmes autóm van, hanem egy bika járgányom is . És ezt a motort és kasznit már szívesen csicsázom és tuningolom majd a későbbiekben, mert van benne lehetőség bőven . Így azt hiszem jó ideig leragadok a jelenlegi Cologne-nál, Charlie-nál és fülig érő szájjal ülök benne minden alkalommal ."